ÉDENKERTÉSZ

Gyere bujj víz alá, ha szeretsz…

Brekekex

brekekex

brekekex!

Gyere bujj

viz alá

ha szeretsz!

Idelenn

soha sincs

vad idő!

Idelenn

sose hull

az eső.

Weöres Sándor békái ezt mesélték a vízről, persze nekik könnyű, mindig kéznél van a békaláb.

A víz, - hiába hisszük, hogy ismerjük, mindig rejtélyes marad. Tollforgatók, festők, zenészek százszor és ezerszer megfogalmazták a „vizet” a maguk módján. Ebben a témában talán Monet kertje az egyik legismertebb alkotás a tavon átívelő zöld hidacskával és a változatos vizinövényekkel. A híres kert még ma is látható, sokan próbálják a festmények alapján felderíteni, milyen növények virulhattak ott a festő életében.

Valószínűleg ilyen világhírű kerti tóra nem pályázunk, de növényekkel, állatokkal benépesített vízfelületet bármikor kialakíthatunk a kertben, s ebbe az anyatermészet is „besegít”.

A legfantasztikusabb, hogy akár egy apró dézsánk van a teraszon, akár olyan nagy tavunk, hogy úszhatunk benne, mindkettőben ott az egész univerzum, így bármikor felállhatunk a munkát félbehagyva, hogy feltöltődjünk a víz csodálatos látványával. Mi lehet jobb ennél… pár perc felüdülés a vízparton a legjobb gyógyír a megfáradt agynak, szemnek. Ez a jól tervezett belvárosi házak tetején is megvalósítható, több helyütt látni kisebb nagyobb vízfelületekkel tarkított, álomszép tetőkerteket.

Persze az az igazi, ha a saját kertünkben is díszlik egy tó. Üljünk ki a partjára vagy lóbázzuk a lábunkat a vízbe, percek alatt más dimenzióba kerülünk, jegyet sem kell venni, mégis csodálatos műsort élvezhetünk. A zene, a színészek, no meg a díszlet naponta és évszakonként többször is változik. A napsütésben a szivárványos szitakötőket, fürdőző madarakat vagy a vízen imbolygó tavirózsákat nézve feledkezzünk bele a természet tökéletes alkotásaiba. Ember alkotta művekkel is hozzájárulhatunk szépségéhez. Sok madár ősszel melegebb égtájra vándorol, a békák beássák magukat tavaszig, de ízléses kerti szobor formájában velünk maradhatnak.

Este kicsiny fényekkel szegélyezett ösvényen járhatjuk körbe a tavat, s még az is lehet, hogy a víztükörben megpillantjuk a Holdbéli csónakost, akivel együtt dúdolhatjuk, hogy: „Úszom az égen arany csónakon, az éj homályán én uralkodom…” (Weöres Sándor)

Az a legszebb, ha a tó nyújtotta örömöket megoszthatjuk szeretteinkkel. Az élményt azzal tehetjük teljessé, ha kerti teaházba finom falatokat és innivalókat készítünk oda, így nem zökkenünk ki az ejtőzés „ritmusából”. Persze házi kedvenceink is részt vehetnek a mókában, a csacska macska olykor elkap egy-egy halat és a kutya is habozás nélkül beleveti magát a vízbe, kifelé jövet meg jól összefröcsköl minket, de ettől csak még élvezetesebb, ahogy végignézzük a természet forgatókönyvében megírt jeleneteket.

Nem véletlen, hogy a Víz elemet a kínaiak a jóléttel és a gazdagsággal társítják – ha belegondolunk, ezt mi az európai észjárással általában „forintosítjuk”, pedig itt annál sokkal többről van szó. A kert fala bezár egy világból kizárt kis kertvilágot, vagy ha akarjuk, kitárulkozik bárkinek, aki házunk mellett elhalad. Ajándék az idegennek, köszönet a természetnek, hogy visszaadhattunk valamit abból, amit elvettünk tőle.
Ez a cikkem a SPATREND MAGAZIN második (2010. júliusi) számában jelent meg.